Sziasztok!
Ma nagy napnak nézek/néztem elébe. Vért vettek, kaptam két szurit, de nem azért mert baj van. Sőt, izgatott vagyok, mert ez által egy lépéssel közelebb kerültem a következő célunkhoz.
Már említettem, hogy szeptemberben Amerikába költözünk, így elkezdődött a visszaszámlálás; és az sem titok hogy egyik szemem sír, másik meg nevet.
A mai orvosi vizsgálat a vízumomhoz kellett. Koreában csak 3 kórház van, ami elvégzi ezt a speckó, "over-priced" rutin egészségügyi ellenőrzést. 2 Szöulban és egy pedig Busanban van. Én választhattam ugye, hogy melyik szöuli központban akarom elvégeztetni a check-upot, és én a Szent Mária Kórházt választottam. Meglepő módon nem mindenki beszélt angolul és hiába nézek ki külföldiek, alapból koreaiul kezdtek el hozzám beszélni az orvosok.
Bár tanulom a nyelvet, azért még angolul sem vagyok túl magabiztos ha orvosi szakszavakról van szó; így meg kellett mindenkit kérnem, hogy angolul beszéljenek. Egyrészt mondom, meglepő, hogy a külföldi vízumkérelemhez kinevezett részlegen az angolt csak kérdésre használják, másrészt nem ez volt az első kórházi élményem, ahol koreaival bombáztak, még akkor is, ha tökéletesen beszéltek angolul az orvosok. Ezt itt és Franciaországban tapasztaltam eddig leginkább, de biztosan van másik ország is, ahol elvárják a külfölditől, hogy az adott ország nyelvén próbálkozzon.
Nem baj, megoldottam a dolgot, bár majdnem kaptam bárányhimlőre oltást, mert ahogy említettem, még angolul sem értek minden szakszót.
Egyébként Korea jelenlegi legmagasabb épülete mellett van ez a katolikus kórház; a 63 빌딩 mellett. Itt egy pár kép az épületről és a Han folyóról is, ami épp mellettünk folyik.
Szép napot! Én élvezem az itteni napsütést! Hamarosan már az otthonit fogom élvezni.
