Sziasztok!
Itt a Karácsony! Mindenkinek kellemes, békés, meghitt ünnepeket kívánok! Kíváncsiak vagytok , hogy koreaiul hogy köszöntik egymást az emberek?
메리크리스마스! (olvasd: Merikriszmasz!) :-)
Koreában nincs nagy hagyománya a karácsonynak, hiába majdnem az ország fele kereszténynek vallja magát. Ott ez az ünnep nem Jézusról, vagy a családról szól, hanem az ajándékozásról, és a szerelmedről, ha van. A karácsonyra nincs is koreai szavuk, ők az angol Christmas szót használják. A karácsony itt is csak egy reklámfogás, nincs túlságosan mély értéke. Márciusban Buddha szülinapját jobban ünneplik, mint a téli ünnepet.
Viszont mi egyébként magunk mögött hagytuk a telet, és Kambodzsába utaztunk. Másfél napja vagyunk itt, de alig várom, hogy bővebben beszámoljak az itteni élményeinkről. Most mennem kell, holnap az Angkor Wat templomot nézzük meg napfelkeltekor, így 4 óra után kelünk.
Még egyszer boldog karit! 메리크리스마스! Írjatok, hogy ti hol történetek el egy hetet a téli szünetben!?
U.i.: Köszönet Mary Lu-nak a mai napi blogbejegyzés ötletét!
2013. december 24., kedd
2013. december 21., szombat
Irány Kambodzsa! - Incheonból jelentkezem
Sziasztok!
Szombat van, és hamarosan itt a karácsony.
Férjem angol tanárként dolgozik itt Koreában, és évente a nemzeti ünnepeken kívül két hét szabadságot kap. Egy hetet a nyáron, egy hetet télen. Elég húzós, főleg, hogy heti 50 órát kell a munkahelyen lennie. Nyáron külön töltöttük a szabadságot, én Magyarországrautaztam , ő a Fülöp szigeteken nyaralt. Bizony, ennyireszeretem szeretem a csaladom otthon . :-)
A téli szünetet tavaly is együtt töltöttük, Japánba utaztunk, most pedig Kambodzsa felé vesszük az irányt. Épp az Incheon nemzetközi repülőtéren vagyunk. Szöulban két nemzetközi nemzetközi reptér van; a Gimpo és az Incheon. A Gimpoban még soha sem jártam, de az Inchon reptéren már többször is. Imádom! Tiszta, gyors a kiszolgálás, kedvesek és gyönyörűek az ott dolgozó hölgyek... Az urakról nem is beszélve! Többször nyerte már el ez a repülőtér a "legjobb repülőtér" címet.
Az ide érkezés és innen való kijutás stresszelhet olyan utazókat, akik nem beszélnek angolul, de egyébként nagyon segítőkészek az itt dolgozók, kedvesek, és türelmesek.
Nem egy módon juthat ide az ember. Autóval, taxival, busszal, vagy metróval. Ezeknek az opcióknak vannak előnyei, hátrányai. Én legtöbbször busszal jövök ide, de amikor van időm és nincs sok pénzem, akkor a metró opciót választom.
Természetese . Minden attól függ, hogy Koreán belül hová utazol, de tegyük fel, hogy Seongnam-si, Ori megálló a cél. (Itt laktam egy éve, most máshol lakom, de ha Szöul egy külvárosába igyekszel, akkor teljesen mindegy, hogy mit magyarázok, a buszon kell másfelé venned a jegyed, vagy a metrón más lesz a végállomás, de ez nem lényeges.
Ha a busz utat választod, annyi a dolgod, hogy a reptéren kívüli, úgynevezett "limuzin busz" bódékban kérsz egy jegyet úti célodnak megfelelően. Mondd "Ori jok kájó", azaz "Ori állomásra megyek" . Most a jegy 12.000 koreai won, ami kb 2.400 Forintnak felel meg. Amikor megveszed a jegyet, rá van írva, hogy mikor megy a következő busz és melyik számú megállól. Az út több-kevesebb mint egy órátvesz igénybe. Angolul és koreaiul is bemondják, hogy hol vagy. A buszok kényelmesek, általában mindig van ülőhely, de tudtommal nem is engednek fel erre a buszra, ha nem tudsz leülni. Egyszer a földön ültem, mert sokan utaztak és az volt az utolsó busz éjszaka.
Ha a reptérre jössz Szöulból, akkor meg kell találnod, hogy hol van a szallasodhoz legközelebbi limuzin buszmegálló és a jegyet a buszon is megveheted. Ez igaz a reptéren is, de ha nem tudod, hogy honnan indul a buszod, akkor a jegy vásárlásakor elmagyarazzák neked.
Ha metróval közlekedsz, akkor váltanod kell egy T money nevű tömegközlekedési kártyát. A reptéren segítenek, hogy hol vehetsz ilyen kártyát, de azt hiszem a reptéri metró megállóban a legegyszerűbb. A kártya maga 600 Ft, de nem pénzkidobás, mert a Gyeonggi megyén belül mindenhová ezzel tudsz utazni. Ezt a mágneses kártyát fel kell tölteni pénzzel és ha tömeg közlekedsz, akkor a kártya olvasókhoz érintve fizetsz az utazásodért. Szöul központjába másfél óra alatt jutsz el, az út 850 Ft körül van (4.100 won).
A taxi és autó pedig értelem szerű. A sofőrnek csak mondani kell, hogy hová mész, és házhoz visz. :-)
Most csak ennyit tudok írni, nemsokára szállunk fel a repülőre. Kívánjatok jó utat!
Karácsonykor írok, ha tudok. 언녕!
Szombat van, és hamarosan itt a karácsony.
Férjem angol tanárként dolgozik itt Koreában, és évente a nemzeti ünnepeken kívül két hét szabadságot kap. Egy hetet a nyáron, egy hetet télen. Elég húzós, főleg, hogy heti 50 órát kell a munkahelyen lennie. Nyáron külön töltöttük a szabadságot, én Magyarországrautaztam , ő a Fülöp szigeteken nyaralt. Bizony, ennyireszeretem szeretem a csaladom otthon . :-)
A téli szünetet tavaly is együtt töltöttük, Japánba utaztunk, most pedig Kambodzsa felé vesszük az irányt. Épp az Incheon nemzetközi repülőtéren vagyunk. Szöulban két nemzetközi nemzetközi reptér van; a Gimpo és az Incheon. A Gimpoban még soha sem jártam, de az Inchon reptéren már többször is. Imádom! Tiszta, gyors a kiszolgálás, kedvesek és gyönyörűek az ott dolgozó hölgyek... Az urakról nem is beszélve! Többször nyerte már el ez a repülőtér a "legjobb repülőtér" címet.
Az ide érkezés és innen való kijutás stresszelhet olyan utazókat, akik nem beszélnek angolul, de egyébként nagyon segítőkészek az itt dolgozók, kedvesek, és türelmesek.
Nem egy módon juthat ide az ember. Autóval, taxival, busszal, vagy metróval. Ezeknek az opcióknak vannak előnyei, hátrányai. Én legtöbbször busszal jövök ide, de amikor van időm és nincs sok pénzem, akkor a metró opciót választom.
Természetese . Minden attól függ, hogy Koreán belül hová utazol, de tegyük fel, hogy Seongnam-si, Ori megálló a cél. (Itt laktam egy éve, most máshol lakom, de ha Szöul egy külvárosába igyekszel, akkor teljesen mindegy, hogy mit magyarázok, a buszon kell másfelé venned a jegyed, vagy a metrón más lesz a végállomás, de ez nem lényeges.
Ha a busz utat választod, annyi a dolgod, hogy a reptéren kívüli, úgynevezett "limuzin busz" bódékban kérsz egy jegyet úti célodnak megfelelően. Mondd "Ori jok kájó", azaz "Ori állomásra megyek" . Most a jegy 12.000 koreai won, ami kb 2.400 Forintnak felel meg. Amikor megveszed a jegyet, rá van írva, hogy mikor megy a következő busz és melyik számú megállól. Az út több-kevesebb mint egy órátvesz igénybe. Angolul és koreaiul is bemondják, hogy hol vagy. A buszok kényelmesek, általában mindig van ülőhely, de tudtommal nem is engednek fel erre a buszra, ha nem tudsz leülni. Egyszer a földön ültem, mert sokan utaztak és az volt az utolsó busz éjszaka.
Ha a reptérre jössz Szöulból, akkor meg kell találnod, hogy hol van a szallasodhoz legközelebbi limuzin buszmegálló és a jegyet a buszon is megveheted. Ez igaz a reptéren is, de ha nem tudod, hogy honnan indul a buszod, akkor a jegy vásárlásakor elmagyarazzák neked.
Ha metróval közlekedsz, akkor váltanod kell egy T money nevű tömegközlekedési kártyát. A reptéren segítenek, hogy hol vehetsz ilyen kártyát, de azt hiszem a reptéri metró megállóban a legegyszerűbb. A kártya maga 600 Ft, de nem pénzkidobás, mert a Gyeonggi megyén belül mindenhová ezzel tudsz utazni. Ezt a mágneses kártyát fel kell tölteni pénzzel és ha tömeg közlekedsz, akkor a kártya olvasókhoz érintve fizetsz az utazásodért. Szöul központjába másfél óra alatt jutsz el, az út 850 Ft körül van (4.100 won).
A taxi és autó pedig értelem szerű. A sofőrnek csak mondani kell, hogy hová mész, és házhoz visz. :-)
Most csak ennyit tudok írni, nemsokára szállunk fel a repülőre. Kívánjatok jó utat!
Karácsonykor írok, ha tudok. 언녕!
2013. december 19., csütörtök
2Cs, azaz "Csak csütörtök" - Csak Korea, csak Neked!
Sziasztok!
A mai nap kreáltam egy Facebook csoportot azzal a céllal, hogy még jobban és sikeresebben be tudjalak vonni Benneteket a blogba. Aztán rájöttem, hogy egszerűbb, ha egy Facebook oldalt hozok létre. (Upsz, elég kezdő vagyok még a blogolásban!) Így a csoportot letöröltem, és tessék itt az oldal. Lájkoljátok, osszátok meg!
Miért jó ez nektek? Naponta fellátogattok a Facebookra, nem? Ha ott lájkoltok, akkor ígérem MÉG több inkót kaptok az itteni életről. Sőt, majd ott emlékeztetlek benneteket, hogy látogassatok el a blogra! :-) Sőt, egyszerűbb ott írni nekem üziket, nem? Na! Mondtam én, hogy jó kis ajánlat ez!
Milyen nap is van ma? Csütörtök.Van egy jó hírem!
Új sorozatot indítok csütörtökönként a blogon "Csak csütörtök" címmel. Alcím: Csak Korea, csak Neked! Rövidített cím: 2Cs (olvasd: két csé)
Írjatok, hogy miről szeretnétek hallani, mi az, ami érdekel. Koreát akarom közelebb hozni Magyarországhoz és csak Ti segíthettek!
Hogy fog ez működni? Írjatok a Facebookon vagy itt kommentben, hogy mi érdekel Benneteket! Én leírom a kívánságokat egy kis cetlire, és minden héten húzok egyet, amiről azon a csütörtökön írok majd. Itt a folyamat képekben:
ㅊㅊ
Már én is gyűjtöttem egy pár gondolatot, ami számomra érdekes téma, azokat látjátok a képeken, remélem nem gond, de a csütörtökök csak Rólatok szólnak, csak Nektek írok, és mindenképpen érdekes gondolatokat!
Figyeljétek a Facebookot további információkért! Érdemes!
2013. december 18., szerda
Itt más a jó
Bővíteni próbálom a blogot. A mai napomat csak ennek kigondolásával, rendszerezévével töltöttem, viszont az elmúlt pár napban eszembe jutott egy téma, amiről szívesen írnék. A zoknik.
Komolyan mondom. Nem hiszed? Itt csak az hihetetlen, hogy miféle zoknikat árulnak az utcákon, a metróaluljárókban, kisebb teherautókról, az üzletekben.
Ha körül szeretném írni a koreai életvitelt, egy szó rögtön az eszembe jut. Fantáziadús. Itt a képzeletnek nincs határa, míg úgy érzem, hogy Magyarországon sokan bezárkózunk a komfort zónánk legeldugottabb kis szobácskájába és kijelentjük, hogy azon kívül, hogy más nem létezik. Pedig színes a világ és ha meg mered tapasztalni a mást, akkor jobban is értékeled. Ebben a globalizált világban sokszor kötelezővé teszik a más kultúrákba való beilleszkedést, vagy legalább is az azokhooz való alkalmazkodást.
Minden kultúrában más az érték, más a szép, más a finom, más a megengedett vagy az elfogadott. Rajtad áll, hogy milyen felfogással közelítesz hozzá. De ez természet függő is.
A nyáron volt szerencsém haza látogatni két rövidke hétre, és célomként tűztem ki az út előtt, hogy ahogy csak tudom, bemutatom a családomnak Koreát. Hogy is könnyű ezt? Leginkább ételekkel, nem? Vittem haza ginszeng cukorkát, ddak-ot (rizsből készült süteményt), ddak galbi hozzávalókat, szezám olajat, go-csu-dzsángot (pirospaprika szószt), mindent amit el tudtok képzelni, ami itteni, és ami koreai. Szeretem ezeket a dolgokat? Nem mind. A ddakgalbi a kedvenc ételem itt, de például a szezámmag olajat nem tudom mire használják, a go-csu-dzsángba nem szeretem mártogatni a sült húst, a rizssütiket sem kedvelem annyira, de a ginszeng cukorkát meg végképp utálom. :-P Akkor miért vittem én ezekből haza? Mert a koreai nép éjjel nappal ezeket a dolgokat eszi, tehát egy falatnyi Koreát szerettem volna bemutatni.
Hát, most már tudom, hogy a más nem mindig olyan jó és érdekes; de az ember tanul a hibáiból. Legközelebb zoknikat viszek mindenkinek meglehet.
Miért? Mert itt zoknitengerben úszom. Mindenkinek van valami kis vicces zoknia, amiket nem szégyellnek mutogatni, sőt divatosak is. Otthon mindenki csak megnézné ezeket a koreai lányokat, és egy-kettőre rá is mondaná, hogy "Né' má'! Stílusficamos!" de valójában csak mások. Itt más a szép, más a finom és más a jó.
Itt van pár kép, amivel kedveskedem most Nektek. Írjatok, ha szeretnétek zoknikat innen, fantáziadús a választék :-) Cicás, macis, kakis, kutyusos, pukizós, malacos, Hello Kittys, vicces fejes, pöttyös, csíkos, bajuszos, stb...
Komolyan mondom. Nem hiszed? Itt csak az hihetetlen, hogy miféle zoknikat árulnak az utcákon, a metróaluljárókban, kisebb teherautókról, az üzletekben.
Ha körül szeretném írni a koreai életvitelt, egy szó rögtön az eszembe jut. Fantáziadús. Itt a képzeletnek nincs határa, míg úgy érzem, hogy Magyarországon sokan bezárkózunk a komfort zónánk legeldugottabb kis szobácskájába és kijelentjük, hogy azon kívül, hogy más nem létezik. Pedig színes a világ és ha meg mered tapasztalni a mást, akkor jobban is értékeled. Ebben a globalizált világban sokszor kötelezővé teszik a más kultúrákba való beilleszkedést, vagy legalább is az azokhooz való alkalmazkodást.
Minden kultúrában más az érték, más a szép, más a finom, más a megengedett vagy az elfogadott. Rajtad áll, hogy milyen felfogással közelítesz hozzá. De ez természet függő is.
A nyáron volt szerencsém haza látogatni két rövidke hétre, és célomként tűztem ki az út előtt, hogy ahogy csak tudom, bemutatom a családomnak Koreát. Hogy is könnyű ezt? Leginkább ételekkel, nem? Vittem haza ginszeng cukorkát, ddak-ot (rizsből készült süteményt), ddak galbi hozzávalókat, szezám olajat, go-csu-dzsángot (pirospaprika szószt), mindent amit el tudtok képzelni, ami itteni, és ami koreai. Szeretem ezeket a dolgokat? Nem mind. A ddakgalbi a kedvenc ételem itt, de például a szezámmag olajat nem tudom mire használják, a go-csu-dzsángba nem szeretem mártogatni a sült húst, a rizssütiket sem kedvelem annyira, de a ginszeng cukorkát meg végképp utálom. :-P Akkor miért vittem én ezekből haza? Mert a koreai nép éjjel nappal ezeket a dolgokat eszi, tehát egy falatnyi Koreát szerettem volna bemutatni.
Hát, most már tudom, hogy a más nem mindig olyan jó és érdekes; de az ember tanul a hibáiból. Legközelebb zoknikat viszek mindenkinek meglehet.
Miért? Mert itt zoknitengerben úszom. Mindenkinek van valami kis vicces zoknia, amiket nem szégyellnek mutogatni, sőt divatosak is. Otthon mindenki csak megnézné ezeket a koreai lányokat, és egy-kettőre rá is mondaná, hogy "Né' má'! Stílusficamos!" de valójában csak mások. Itt más a szép, más a finom és más a jó.
Itt van pár kép, amivel kedveskedem most Nektek. Írjatok, ha szeretnétek zoknikat innen, fantáziadús a választék :-) Cicás, macis, kakis, kutyusos, pukizós, malacos, Hello Kittys, vicces fejes, pöttyös, csíkos, bajuszos, stb...
2013. december 16., hétfő
Koreai tél és szaunák
Koreában mindenki nagyon sokat ad az egészségére, és sokan preferálják a keleti gyógymódokat is. A hideg évszak beköszönttével, egyre több embert látok az utcán vagy a metrón maszkban járni, mivel a betegségek megelőzésére is oda figyelnek. Érdemes egyébként maszkban járni mostanában, mert a Kínából érkező légszennyeződés olykor-olykor ide is elér.
Itt a tél és közeledik a Karácsony. Dannyvel Kambodzsába megyünk majd kikapcsolódni a téli szünet alatt, aminek azért örülök kifejezetten, mert 30 fok alá nem fog menni a hőmérséklet. Télen nyaralunk! ☀❄ De szívem szerint otthon tölteném a Karácsonyt Magyarországon a családommal.
Habár a mostani tél sokkal enyhébb, mint a tavalyi, már most elegem van a hidegből. Viszont a legjobb érzés, mikor beindul nálunk az "ondol", azaz a padlófűtés. Koreában ez alap felszerelés egy lakásban; az ősi királyi palotákban is a meleg a padlóból érkezett, nem a kandallóból. Imádom, ahogy a hideg talpam egy perc alatt felmelegedik, ha mezítlább állok a padlón. Nagyon kellemes érzés.
Itt Koreában viszont van még egy csodás hely, ahová őszintén nem járok eleget, de mivel itt a tél, hamarosan rá fogom venni magam, hogy elmenjek. 찜질방 (olvasd: dzsim-dzsil-bang), azaz koreai szauna, vagy fürdőzőhely.
Hogy kell ezeket elképzelni? Mint egy fedett uszoda, sok szaunával. Két részből áll az öltözőkön kívül: koedukált szaunák, ahol a férfiak és nők egyen pizsamát hordva közösen élvezhetik a hideg-, meleg-, só- és kristályszobákat vagy szaunákat és a másik részlegen a fiúk, lányok külön áztathatják magukat a gyógymedencékben szigorúan meztelenül. Igen... se pizsama, se fürdőköpeny, se fürdőruha! Először irtóztam ettől a gondolattól, de mikor először próbáltam ki a gyógymedencéket, akkor nem volt túl szörnyű az élmény. Senki sem zavartatta magát, senkit sem zavart, hogy én ott vagyok, bár talán engem és barátnőmet kicsit jobban megnéztek, mert ezek a koreai asszonyok és lányok nem sokszor látnak fehér bőrű csajokat Éva kosztümben.
De relaxálók és felüdítők ezek a szaunák egyben. Spa élményt nyújtanak. Ha erre jártok, szívesen elviszlek benneteket! ;) A belépő nem túl drága, kb. 1500 Ft, és ez korlátlan idejű használatot biztosít. Bizony, a dzsim-dzsil-bangok a hét minden napján, 24 órában várják a látogatókat. Ott is lehet aludni, van étterem és büfé, mosdók, zuhanyzók. Egy téli, fagyos napon érdemes ellátogatni ide; szív- és testmelengető hatásuk van. A higiénia miatt sem kell aggódni, maga a koreai nép egy tiszta nép; biztosított a tisztaság.
Na! Ki jön velem?
2013. december 13., péntek
Kimcsi és Dzsang Szong Tek
Sziasztok!
Péntek van itt, Koreában és közeledik a hétvége! Mozgalmas pár napnak nézünk elébe férjemmel; ma a gyülekezeti barátainkkal, holnap munkatársakkal ünnepeljük a Karácsonyt. Azért ilyen korán, mert a téli szünetbenn mindenki utazik, kihasználva a rövidke egy hetes szünetet. Mi Kambozsa felé vesszük az irányt :-) Alig várom, hogy az itteni minusz 2 fok helyett plusz 30 fokot élvezhessek egy héten keresztül.
A koreai nép egyébként ezentúl nem csak a Karácsonyt ünnepli decemberben, hanem a kimcsit is! Ebben az évben december 5-én regisztrálták ezt a koreai, különleges, csípős, savanyú káposztát és annak elkészítési hagyományát (kimdzsang) az UNESCO "Megfoghatatlan Emberi Örökségek" listájára. A kimdzsang így a tizenhatodikként regisztrált a többi hasonló világörökségként. Ebbe a kategóriába sorolták már a koreai néptáncot, zenét és harcművészetet.
A kimcsi tényleg nagy része az itteni kultúrának, nincs családi étkezés kimcsi nélkül; üres az asztal, ha kimcsi nincs azon. Családok közösen készítik ezt a savanyúságot, egymással megosztva azt. Vitaminban gazdag, ízletes, roppanós eledel; nekem is furcsa lesz hozzá szoknom, ha már nem élek itt, hogy nincs kimcsi az ebédem mellett. Jó étvágyat! 맛있게 주세요.
Itt egy rövid Arirang videó angolul.
Ha már híreknél járunk, ma reggelre bejelentették az északiak, hogy nyilvánosan kivégezték Kim Dzsong Un nagybátyját, Jang Szong Teket, akit árulás miatt ítéltek halálra. Mit mond ez a hír Kim Dzsong Unról? Az északi vezető nem fél nyilvánosan megtorolni az ellene szegülőket, még akkor sem, ha családtagok.
Olvassatok bővebben erről a hírről a HVG-n.
Egyébként figyeljetek! Lehet ezt a palit is meg kellene megbüntetni, mert kilóg a sorból...
Szép napot mindenkimek, legalább is szebbet, mint amilyen Szong Teknek adatott...
2013. december 12., csütörtök
Üdvözöllek
Üdvözöllek Korea Lover! Sziasztok!
Hogy telik a naopotok? Nekem egész mozgalmasan, takarítottam, készültem az órámra és nini, havazik. Már Szöulban esett a hó és nem is keveset, ide viszont csak most ért el az igazi téli idő. Rettentően hideg telet jósoltak erre a télre; tegnap a postára menet érzékeltem igazán, hogy igazuk lesz a meteorológusoknak.
Néhány nappal ezelőtt vettem a bátorságot és megosztottam a személyes blogomat az Indeed Korea Facebook oldalon, és meglepetésemre csak pozitív és nem kevés visszajelzést kaptam. Mit ne mondjak, nagyon örülök neki és ez igazán bíztat arra, hogy bővítsem a blogot. A családom már nem egyszer bíztatott, de tudjátok hogy megy ez!?! Rájuk sosem hallgat az ember, mert... Miért is? Nem tudom, de ez az élet iróniája.
Úgy döntöttem, hogy elválasztom a személyes blogomat, ettől, amit Nektek írok. Fighting!
Kérlek írjatok bátran, ha van kérdésetek Koreával, a kultúrával, személyes tapasztalataimmal kapcsolatban. Javasoljatok témákat, amiről hallani/olvasni szeretnétek! Élvezem az itteni életet, és ha ebből egy falatnyi részt is megoszthatok Veletek, akkor az boldoggá tesz. Még 9 hónapot vagyok itt, de egy kisbabának is ennyi idő kell, hogy kialakuljon... Meglátjuk majd, hogy mi fog ebből kisülni. :-)
Heti kétszer tervezem az írást, de ismerem magam, ez magas mérce. Ha viszont többször írok, akkor elnézést nem fogok kérni :-P
Jó olvasást!
Hogy telik a naopotok? Nekem egész mozgalmasan, takarítottam, készültem az órámra és nini, havazik. Már Szöulban esett a hó és nem is keveset, ide viszont csak most ért el az igazi téli idő. Rettentően hideg telet jósoltak erre a télre; tegnap a postára menet érzékeltem igazán, hogy igazuk lesz a meteorológusoknak.
Néhány nappal ezelőtt vettem a bátorságot és megosztottam a személyes blogomat az Indeed Korea Facebook oldalon, és meglepetésemre csak pozitív és nem kevés visszajelzést kaptam. Mit ne mondjak, nagyon örülök neki és ez igazán bíztat arra, hogy bővítsem a blogot. A családom már nem egyszer bíztatott, de tudjátok hogy megy ez!?! Rájuk sosem hallgat az ember, mert... Miért is? Nem tudom, de ez az élet iróniája.
Úgy döntöttem, hogy elválasztom a személyes blogomat, ettől, amit Nektek írok. Fighting!
Kérlek írjatok bátran, ha van kérdésetek Koreával, a kultúrával, személyes tapasztalataimmal kapcsolatban. Javasoljatok témákat, amiről hallani/olvasni szeretnétek! Élvezem az itteni életet, és ha ebből egy falatnyi részt is megoszthatok Veletek, akkor az boldoggá tesz. Még 9 hónapot vagyok itt, de egy kisbabának is ennyi idő kell, hogy kialakuljon... Meglátjuk majd, hogy mi fog ebből kisülni. :-)
Heti kétszer tervezem az írást, de ismerem magam, ez magas mérce. Ha viszont többször írok, akkor elnézést nem fogok kérni :-P
Jó olvasást!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)