2014. január 17., péntek

Csak csütörtök, pedig már péntek van

Sziasztok!

Először is elnézéseteket kérnem, hogy nem írtam meg ezt a bejegyzést tegnap. Most már tudom; a blogolás olyan, mint amikor a fősulin kérnek tőled egy beadandót, aminek a határideje két hét múlva lesz, és természetesen az utolsó nap állsz neki lustaságból, vagy annak reményében, hogy képes vagy gyorsan megírni amit kell. Hát, látom már, hogy nem egy napos munkák ezek a blogbejegyzések, és tényleg próbálok mindent befejezni időben, mert így tudom veletek tudatni, hogy foglalkozom veletek.


Mi is a téma mára? A kedvenc itteni ételeim! Nagyon boldog vagyok, hogy ezt a témát húztam, erről könnyen írok. 

Januártól egyébként új étrendet próbálunk itthon bevezetni, így egyre kevesebbet megyünk el étterembe enni, de azért vannak ételek, amikről csak innen való költözésünk után fogok majd tudni lemondani, mert hát sajnos már nem lesz a közelemben koreai konyha/étterem. 


Mielőtt bele vágnék a kedvenceim sorolásába, szeretném röviden jellemezni az itteni konyhát. Rizs és kimcsi tömérdek mennyiségben, levesek és tofu, tengeri herkenytűk vagy csirke-, disznó- vagy marhahús. Ha lehet, akkor majdnem minden csípősen vagy sósan elkészítve. De ne hagyjuk ki az asztalról a zöld leveleket, tengeri algát, vagy szárított piciri halacskákat sem. Sült, rántott, grillezett vagy nyers, menő itt mind.


A koreai egy megosztó nép; otthon, vagy az étteremben tipikusan "egy tányérból esznek", legalább is egy edénybe nyújtják saját evőpálcikájukat, amit senkit sem zavar. Ha valakivel egy asztalnál eszel, akkor jobb esetben jó ismerős, barát vagy családtag az illető. Napszaknak megfelelően változó, hogy ki mit eszik, de a rizs szinte soha sem hiányozhat az asztalról. Ezt egészítik ki különféle köretekkel és levessel. A köretek közül a kimcsi vagy más savanyúság soha nem hiányozhat. Én imádom a sózott, szárított tengeri algát rizzsel, vagy kedvelem még a szárított ajókát (éredes, erős ízű miniatűr halféle), de ha tehetem, akkor távol tartom magam a rizstől, mert már megtapasztaltam, hogy olyan gyorsan hízok tőle, hogy magam is meglepődtem. Egy hónap alatt naponta annyi rizst ettem, mint egy átlagos koreai, és 5 (vagy talán még több) kiló feljött rám.... Szóval én próbálok távol maradni a rendszeres rizs bevitelől, de ezek a koreaiak esküsznek rá. 


Az amerikai, olasz, ír, francia konyha óriás mértékben befolyásolja az itteni életlkultúrát, és látni lehet a népességen, hogy rohamos iramban híznak el az emberek. Maga a koreai tradícionális étkezés a sok zöldség miatt egészséges, de mióta itt a McDonald's, az gyorskajáldás étkezés sajnos számos ember életében mindennapos. Én kerülöm ezeket a helyeket, de van itt egy koreai gyorsétterem, ahol nagy a választék és csak koreai kaják közül lehet választani. 


Ebből az étteremláncból a kedvenceim: tonhalas kimbap (참치김밥), húsos mandu (고기만두), sajtos rabokki (치즈라볶이), dolszot bibimbap (돌솥비빔밥), sajtos ramyen (치즈라면). Ezeknek a leírását írom majd, de most inkább csak felsorolom, hogy mik itt tényleg a kedvenceim. 


Ami nem gyorskaja, és imádom, azok közé sorolom a "nyamm-nyamm" rántott csirkét (양념 치킨), a dalk galbit (닭갈비), a koreai zöldséges palacsintát (파전), az alga levest (미역국), a koreai csirkelevest (삼계탕). Ha épp ünnepelünk valamit, akkor szívesen megyünk egy koreai barbeque étterembe (
삼겹살), ahol az asztalnál grillezik számodra a különféle húsokat. Mennyei ez az élmény! Téli édesség a hodak (호떡), aminek több verziója van, de én az olajban kisütött, fahéjas változatát kedvelem a legjobban.

Ezek most olyan szavak, amiket lehet, hogy nem hallottatok, de a következő bejegyzésben (ma vagy holnap) mindegyiket részletesen körül írom. 

Pár hónapja ajándékba kaptam egy könyvet, ami egy TV sorozat születése után íródott Korea kulináris élvezeteiről egy amerikai nő szemszögéből, Kimcsi krónikák címmel. Itt egy kis ízelítő: 


Ha megengeditek, akkor szívesen írok le egy pár receptet ebből a könyvből a jövőben, nem csak csütörtökön. :-P Szép napot Nektek! Hamarosan jelentkezem!

2014. január 11., szombat

Lakás bérlés Koreában

Sziasztok!

A pár nappal ezelőtti blogbejegyzésemet szeretném kiegészíteni, míg friss a téma.

Érdekes az itteni rendszer a lakásokat illetően. Mi szolgálati lakásban élünk, ami azt jelenti, hogy férjem munkahelye biztosítja a lakást; tehát nem mi választottuk ki, azt kaptuk, amit az iskola bérel. Így nem tudom, hogy pénzösszegben mennyi a lakbér, (vagy egyáltalán van e), de a rezsit mi fizetjük, amit szintén nem tudom, hogy mennyi, mivel Danny fizetéséből vonják le a víz-, villany- és gázszámlát havonta. Én úgy vagyok vele, hogy jobb nem is tudni. A téli hónapokban igazás sok a gázszámlánk a padló főtés miatt, de az itteni fizetéshez képest kibírható.

Egy átlagos koreai család másképp bérel lakást. Itt nem jellemző a lakásvásárlás, inkább a bérlés, ami más rendszer alapján működik, mint otthon. Először is, ha egy új bérlő eldöntötte, hogy hol szeretne lakni, akkor alá kell írnia két évre szóló szerződést (vagy egy éveset, ez változó), hogy addig bérli a lakást. Ennek megfelelően mondanak egy árat a kaucióra, ami elhelyezkedéstől, a lakás méretétől is függ, de egy lakás letéti díja a lakás árának kb 80%-a! Barátnőm épp pár hónapja költözött egy új helyre, ahol egyébként drága az élet, de ő kb. 50 millió forintnak megfeleő pénzösszeget fizetett azért, hogy egy két szobás lakásban lakhasson 2 évet. Kérdeztem, hogy hogy sikerült ezt összespórolniuk, és bevallotta, hogy kölcsönt kellett felvenniük. Nem csodálom. Itt magasabb a magyarhoz képest az átlag fizetés, de akkor sem könnyű. Viszont itt nincs vége a történetnek. Magas ez az összeg nagyon, de a két éves szerződés lejárta után a bérlő vissza kapja ezt a teljes összeget!

Hogyan éri ez meg a lakás tulajdonosának? A két év alatt ezt a nagy összeget befekteti, és az ebből nyert haszon lesz az övé. Ha a bérlő nagyon lelakta a lakást, vagy súlyosan rongálta azt, a javíttatás díját természetesen a kaucióból vonja le a tulaj.

Mi az érdekes ebben? Általában nincs havi lakbér, és sokszor rezsit sem kell fizetni. Ez lakásfüggő is, de minél magasabb ez a letéti díj, annál nagyobb az esélye annak, hogy ne kelljen havonta fizetned.

Bizony. Ez a rendszer egyedül Koreában jellemző. Bár itt is van olyan lakás, amit megvesznek, meg persze a havi lakbérfizetéses rendszer is létezik, de a tulajok jobban kedvelik az előbb körbeírt, úgy nevezett "csonszei" szisztémát. 

Tegnap készítettem egyébként a mi lakásunkról egy videót, ahol körbe vezetlek benneteket a kis lakásunkban. Ez a lakás nagyobb az átlagosnál, és ma teljesen átrendeztük, szóval máshogy néz már ki, de ha érdekel titeket, akkor itt a videó. Jó mozizást!


Ha már feljött a mozizás, akkor megkérdem; ti láttátok már a Walter Mitty titkos élete c. filmet? Most azt néztük a Lotte Cinemában (mint otthon a Cinema City) és nagyon tetszett, egy jelenetet kivéve. De gyönyörű helyeken forgattak! Ajánlom még az Időről időre c. családi, romantikus vígjátékot. :-)

2014. január 10., péntek

Kék zászló, fehér zászló

Koreában sokan használják a tömegközlekedési eszközöket. Reggel és este szó szerint nyomor van, hiába járnak rendszeresen a buszok és a metrók. Rendesen vannak forgalmi dugók is ilyenkor, és sokan órákat ülnek/állnak a buszon. Mind a metrón, de leginkább a buszokon szórakoztatják az utazó népet. Ezeken a járműveken egy vagy két TV képernyőn mutatnak hasznos információkat, vagy szórakoztató műsorokat. 

Teszek majd fel képet, de most csak leírom, hogy a képernyők szélén feltűntetik a busz számát, az időt, a dátumot, a napi valuta árfolyamot, azt, hogy milyen idő van Szöulban és a képernyő alján futó sávban mennek a hírek. Viszont van a G Bus TV, amit csak ambuszokon lehet fogni, és arra szolgál, hogy akik hosszasan utaznak, ne unják szét az agyukat. :-D Filmajánlókat, kulináris műsorokat, vicces YouTube videókat, sztárhíreket, Kész átverés féle rövid filmeket játszanak le, amit hang nélkül is megérthetünk, bár keményen nyomják a feliratokat is. Néha azért azt is bemondják, és mutatják a TV-n, hogy mi a következő megálló, nehogy a nagy bambulásban elfelejts leszállni.

Most az egyik kedvenc G Bus TV műsorom a Kék zászló, fehér zászló című bugyuta kis játékvetélkedő, aminek már a második évadja van! Az első évadban csak egy csaj mutatta be, hogy milyen ügyes, de most már hívnak mellé vendégeket és ketten hülyéskednek. Komoly műsor; arról szól, hogy van egy csaj (aki valőszínűleg valami celeb itt, de én nem vagyok jártas a koreai sztárvilágban), akinek két zászlót adnak a kezébe. Az egyik kék, a másik fehér, amik két különböző tárgyat szimbolizálnak. A műsor elején elmondják a játékosnak, hogy melyik mit jelent az adott epizódban, amit memorizálnia kell, és paracsrolnak neki, hogy milyen irányba lengesse azokat a zászlókat. 

Ha a Facebook oldalamról érkeztél ide, akkor ott a videó, de ha nem onnan jöttél, akkor irány a Facebook! Vagy a G Bus TV oldala.

Azt a videót osztottam meg (január 9-én), ahol épp a kék zászló = kosár, a fehér meg = doboz. A pasi meg mondja, hogy "Kosár fel, doboz le!" és így lengetik a csajok a zászlókat....

Így mulatnak tehát itt ezek a koreaiak, így versenyeznek egymással. Elég furi, de jókat nevetnek rajta. :-) Én is néha. Ezt a játékot egyébként tudom ajánlani bármilyen partyhelyzetben. Olcsón összehozható, igazán kreatívak lehettek vele és jókat nevethettek egymáson. 

Nektek mi a véleményetek? 

2014. január 9., csütörtök

Csak csütörtök - tipikus koreai lakások

Csak csütörtök van! :-) Jó lenne, ha péntek lenne, de ha már van még egy nap, amit ki kell bírni a héten, akkor tegyük a csütörtököt is kellemessé.

Márta Nagyi kérte tőlem a Facebookon hogy irjak arról, hogy az emberek hogyan élnek, milyenek a lakások itt, és mivel egy hete költöztünk, így nem a 2Cs dobozból választottam témát, hanem úgy gondoltam, hogy pont a szituációhoz illő témáról írok.  És van is tapasztalatom bőven ebben a témában; ez a harmadik koreai lakásunk, több ismerősöm lakásán jártam már, és a olyan családi lakásban is voltam, ahol luxus körülmények között élnek az emberek.

Mi az itteni mottó? "Sok jó ember, kis dobozban is elfér." Korea akkora, mint Magyarország, de ötször annyi ember lakik itt. Én Szöul külvárosában élek és még csak egyszer voltam Busanban (Korea második legnagyobb városa), így csak a városi életről tudok írni. Itt nincsenek családi házak, mindenki lakásban lakik. A lakáskomplexumok legalább 3 szintesek, de vannak 30-40 emeletesek is. A lakások mérete is változó, de mindenki igényének van megfelelő. A legátlagosabb az egy szobás kis "doboz". Másnak nem nevezhető; bár használhatnám a stúdió kifejezést, de az túl trendi kifejezés... Danny első lakása kb  20 m2 fürdőszobástól, mindenestül, de az is lehet, hogy sokat mondok. Konyha, nappali, hálószoba egyben, és egy iciri piciri fürdőszoba; azaz zuhany kabin, mert itt a fürdőszobád maga a zuhanyfülkéd is... Erről később....

A mostani lakásunkban van külön konyha, mosószoba/tároló helység, egy kis- és nagyszoba, fürdőszoba. De az első közös lakásunk csak egy szoba volt. A második hely, ahol laktunk, érdekes volt; nem tipikus koreai lakás. 2 szintes, és volt egy fedett erkélyünk/teraszunk. Júliusban közölte velünk Danny főnöke, hogy számítsunk arra, hogy mihelyst találnak új bérlőt, költözni fogunk, mert a lakástulajdonosok úgy döntöttek, hogy nem szeretnének többé külföldieket a lakásban. Két, kisgyermekes család költözött mellénk, és féltek, hogy hangosak leszünk... Őőőő, nem volt ránk panasz, nem értem, hogy miért volt ez jó, na de mindegy ez van. Majd írok arról is ám, hogy hogy megy itt egy lakásbérlés, mert érdekes a rendszer, de az egy külön bejegyyzésbe fog bele kerülni. Szóval 5 hónapba telt találni új bérlőket. Miért tartott a folyamat ilyen sokáig? Mert a két szintes lakások itt nem menők, a koreaiak tipikus "dobozban" szeretnek élni. Pedig én imádtam azt a lakást; hangulatos és karakteres volt. De léteznek itt luxus lakások is, két fürdőszobás, 3-4 szobás.

Nos késő van, így megyek aludni. Írok majd még erről a témáról, mert olyan sok érdekesség van az itteni élettel kapcsolatban, és majd teszek fel képeket is (drága nővérem hagy örüljön ‹3), de most csak ennyit, csak csütörtökön.


Írjatok, és írom a kis cetliket a 2Cs dobozba! Jövő héten tényleg húzok témát!
  

2014. január 7., kedd

Kedden koreaiul - első hét

Keddenként tanuljunk együtt koreaiul! Koreai nyelvleckék "képekben", magyarul. Egy kép = egy lecke = egy hét. 

A mai nap kivételesen két képet töltöttem fel, annak örömére, hogy elindítottam a Kedden koreaiul sorozatot. Tartsatok velem és tartsátok bennem a lelket, hogy minden héten legyen egy kis morzsányi tanulnivaló! 

Ezen a héten "létezünk" és "szókincsbővítünk". Hajrá a tanuláshoz! 




새 해 복 많이 받으세요!

Boldog új évet Mindenkinek! Kívánom, hogy a 2014-es év legyen még szebb, még élménydúsabb és boldogabb, mint a tavalyi.

Van mit mesélnem Nektek, és igyekszem írni, de Kambozsából való haza érkezésünk (előtt és) után mozgalmas időszak várt ránk. Danny súlyos ételmérgezést kapott, szegény lázasan utazott haza, és mire megérkeztünk, rögtön kaptuk a hírt, hogy másnap költöznünk kell. Így látjátok, lesz miről írnom, de még karácsony előtt elterveztem, hogy keddenként kaptok majd tőlem valamit.

A Facebookon már írtam, de eddig senki nem találgatott, hogy miért is lesznek a keddek különlegesek, (bár ennek az is lehet az oka, hogy otthon még reggel van) de nem bírom ki! A 2Cs sorozatt mellett, "Kedden Koreaiul" címmel indítok egy új blogsorozatot.



Tanulok koreaiul, nem vagyok viszont profi. Van egy mágnestáblám, amire már többször kiírtam magamnak a heti tanulnivalót, és élvezem ezt a fajta tanulást. Sőt többször le is fényképeztem, hogy magammal tudjam vinni az anyagot, és a metrón csak az okostelómról nézegetem a táblám. Úgy gondoltam, hogy megosztom Veletek ezeket a képeket. Mit szóltok? Nem hiszem, hogy sok koreai tankönyv létezik magyarul; én is angol nyelvűből tanulok (a héten keztem el a harmadik könyvem). Így amit ide felpakolok, az magyarul és koreaiul lesz. Tuti lesznek majd benne hibák, de próbálom azért pontosan leírni a leckéket.

Este töltöm az első képet. Minden kedden csak egy képet töltök majd fel, tehát azoknak ajánlom ezt a fajta tanulást, akik nem sietnek és a hét közben kevés idejük van a tanulásra. Az anyagot a 서강 New 한국어 nyelvkönyvből veszem, amit egyébként nagyon tudok ajánlani azoknak, akik nem csak a beszédre, de a nyelvtanra is összpontosítanak.

Tehát később jön az első lecke, addig is tessék megtanulni koreaiul olvasni! Fél óra kell hozzá.

안녕!