Kedves mindenki!
Ahogy már említettem, elkezdődött a visszaszámlálás. 2 hét múlva már nem koreai, hanem amerikai lakos leszek. Az egyik szemem sír, a másik meg mosolyog. Amerikai élményeimről
itt olvashattok, és ha a Facebookon is követnétek, akkor katt
ide, és Like az oldalam!
Hála istennek, már megvan a vízumom, és hamarosan a repjegyünket is megvesszük. Elkezdtünk pakolászni is, egyes használati tárgyainkat eladni, odaadni embereknek, stb. Nagy a kupi nálunk, már várom, hogy a lakásban csak 4 bőröndöt és 3 hátizsákot lássak. Hihetetlen, hogy 2 év alatt mennyi cuccot képes egy ember összehordani. Amerikában próbálunk majd nagyon minimálisan élni, kevés cuccot vásárolni, újrahasznosítani, mivel az élet sokkal drágább.
Készülődünk a költözésre, de egyben én még kiélvezem ezt az utolsó 2 hetet. Barátokkal találkozom, szeretnék egy hanbok fotózásra is eljutni, és a legjobb koreai kajákra is benevezek esténként a férjemmel. Nem tudom hangsúlyozni eléggé, hogy mennyire fog Korea hiányozni. Megbántam, hogy nem tanultam meg a nyelvet magasabb szinten, habár állandóan megdicsérik a koreai tudásom az itt élő emberek. Danny is rám hagyatkozik manapság, ő a boltban vagy a taxiban meg sem szólal, mert hagyja, hogy gyakoroljak.
Valamelyik nap észrevettem, hogy az első kérdésem az az itteniekhez, hogy beszélnek e angolul, de a koreaiak félénksége miatt csak egy szerény "not good"-ot tudok kihúzni az emberekből, így nekem kell felbátorodnom, és használnom a nyelvet. Előszeretettel alkalmazom a "konglish"-t, ami azt jelenti, hogy angol szavakat csempészek bele a mondatokba, mivel a szókincsem még nem teljes, de meglepő módon nagyon ügyesen megértenek az itteniek.
Hiányozni fog a kimcsi, a kimbap, a bondzsuk és legfőképpen a dalkgalbi. Kíváncsi vagyok, hogy Midland (ide költözünk Amerikában) környékén lesz e koreai étterem, vagy norebang vagy akár egy ázsiai piac/bevásárlóközpont. Nem lenne meglepő, de az interneten egyelőre még nem bukkantam ezekre. Sebaj, hátha pár évente el látogatnánk ide. Jó lenne.
Az itt szerzett barátok is hiányozni fognak. Ez természetes. Itt, Dannyn kívül, ők voltak a családom. Ők voltak, akik segítettek a bajban, akikkel együtt nevettünk vagy épp vigasztaltuk egymást.
Sorolhatnám még, de nem megy. Koreát összességében kedvelem, úgy ahogy van, habár van egy két dolog, ami nem fog hiányozni. Ezek természetesen a helyi- és kultúrális különbségekből erednek. A párás nyár, a koreaiak türelmetlensége, az utcán való köpködés, az elképesztően drága és ízetlen gyümölcsválaszték, az autósok őrült vezetési módja, stb. Viszont ezek a dolgok tényleg eltörpülnek a rengeteg szép emlék mellett.
Hiányozni fogsz Korea, soha nem feledlek!
