Sziasztok!
Fél éve, hogy nem írtam. Ez aztán lustaság! Na meg a koreai nyelv tanulásával is leálltam... Szomorú vagyok, mert a kalandok abba maradtak, viszont szerencsére az élmények megmaradtak.
Névnapom közeledtével édesanyám megkérdezte, hogy mit szeretnék, hogy küldjön otthonról, mivel most Amerikában élek. Ezt mindig megkérdezte akkor is, amikor Koreában laktam. Természetesen ilyenkor az ember olyan dolgot próbál kérni, ami könnyű és nem kapható abban az országban, ahol él. A súly a postaköltség miatt fontos, és ha már olyan sokat költenek a csomag feladására, akkor hasznos dolgok legyenek a tasiban.
Ez arra ösztönzött, hogy leírjam mit érdemes magatokkal vinni, ha hosszabb időre Koreába költöztök, vagy csak látogatóba mentek. Egyébként ahogy a nyugati kultúra egyre nagyobb behatással van az ázsiai kultúrára, így nincs sok dolog, amit ne lehetne beszerezni, de érdemes előre gondolkodni és néhány dolgot bepakolni a bőröndbe. Ahogy írtam, nem minden beszerezhetetlen, de felsorolnék olyan dolgokat is, amik a pénztárcátokat fogja megterhelni Koreában.
Itt a lista, ami perzse nem teljes, de remélem segítségül szolgál.
1. Izzadásgátló
Ez az egyik legfontosabb dolog, ami hiányzik a polcokról. Legalább is amikor Danny 2011-ben ott töltött egy évet, akkor sehol se lehetett izzadásgátlót kapni se pasiknak, se csajoknak. Mikor együtt költöztünk Koreába, akkor már nyaranta megjelentek ezek a termékek, de borsos áruk is volt, sőt, én nem találtam olyat, ami működött volna.
2. Tampon
Csajok, ha ti nem vagytok hajlandóak betétet használni, azokon a napokon, akkor mindenképp vigyetek magatokkal elég nunidugaszt, mert egyrészt kényelmetlen elmutogatni a boltban dolgozóknak, hogy mit is kerestek, másrészt nincs értelme, mert nem fogtok találni. Én nem tartom a tampont egy egészséges dolognak, és az a tippem, hogy azért nem terjedt el Koreában ezeknek a használata, mert káros is lehet az egészségre.
3. Sajt
Mű mozarella kapható, amit általában a pizzákra szoktak szórni, de nem a legfinomabb, és drága is. Kicsit trapistás beütése van, de mégsem az... ja, és csak reszelve árulják.
4. Nagyobb méretű ruhák
Ha M-es, L-es, XL-es vagy nagyobb méretű ruhákat hordasz, mindenképp pakolj elegendő ruhát meleg, hideg, esős, havas időkre. Az ázsiaiak kicsik. Bár ez a trend is változik... egyre több a kövér még Koreában is sajnos (köszönhető a Lotteriának).
5. Nagyobb méretű cipők.
Ha már a ruhák kicsik, ez a helyzet a cipőkkel. 39/40-es és annál nagyobb lábbeliket nehéz beszerezni.
6. Köménymag
Vagyis..... sok fűszer hiányzik a boltok repertoárjából, de most a köménymagra emlékszem, hogy sokat keresgéltem, mire rátaláltam.
7. Műköröm
Nagyon menő kint is a műköröm felrakatása, viszont árban kétszer, háromszor olyan sokba kerül, mint otthon. Érdemes előre gondolkozni, vagy még utazás előtt megtanulni, hogy hogyan kell műkörmöt építeni saját magatoknak.
8. Hungarikumok
Édes pirospaprika, csigatészta, Erős Pista, gulyáskrém és még sorolhatnám..... természetesen minden ami magyar, azt otthonról kell hoznotok magatokkal!
Most csak ennyi...... Majd bővítem még a listát, ha eszembe jut valami.
Egyébként ezek mind beszerezhetők, csak tudni kell, hogy hol keresse az ember. A következő bejegyzésben leírom azokat a szupi helyeket, ahol még ezek a dolgok is könnyen beszerezhetőek.
:-)
2015. március 17., kedd
2014. augusztus 21., csütörtök
Dalk galbi - csak csütörtök
Sziasztok!
Már rég nem írtam csütörtökönként; a csak csütörtök is megváltozik egy kicsit. Csak nektek, csak Koreáról lesz szó természetesen, de olyan dolgokat említenék, amelyeket CSAK Koreában tapasztaltam eddig.
Csak Koreában...
lehet ilyen fennséges étket kapni.
Csirke, csípős, édes szószban, káposztával, szezámlevéllel, ramennel, édesburgonyával, sajttal és rizsnúdlival. Nem kötelező, de rá lehet pakolni egy salátalevélre, és hamm.
Dalk galbi (닭갈비) a neve, tuti nagyon hízlal, egyrészt mert sok cukrot tesznek bele, másrészt pedig mert nem birod abbahagyni az evést. Ez az itteni kedvenc ételem, "comfort food"-nak nevezzük, tehát ha letörtek vagyunk, vagy ha hosszú napunk volt, akkor ez tesz minket boldoggá.
Jól látjátok, előkével eszem, mert nagyon könnyen rácseppenhet a pirospaprikás szósz a ruhámra, ami nagyon nehezen jön ki.
És igen, jól látjátok... unikornisok vannak a ruhámon! Haha. Peace out!
2014. augusztus 18., hétfő
2 hét
Kedves mindenki!
Ahogy már említettem, elkezdődött a visszaszámlálás. 2 hét múlva már nem koreai, hanem amerikai lakos leszek. Az egyik szemem sír, a másik meg mosolyog. Amerikai élményeimről itt olvashattok, és ha a Facebookon is követnétek, akkor katt ide, és Like az oldalam!
Hála istennek, már megvan a vízumom, és hamarosan a repjegyünket is megvesszük. Elkezdtünk pakolászni is, egyes használati tárgyainkat eladni, odaadni embereknek, stb. Nagy a kupi nálunk, már várom, hogy a lakásban csak 4 bőröndöt és 3 hátizsákot lássak. Hihetetlen, hogy 2 év alatt mennyi cuccot képes egy ember összehordani. Amerikában próbálunk majd nagyon minimálisan élni, kevés cuccot vásárolni, újrahasznosítani, mivel az élet sokkal drágább.
Készülődünk a költözésre, de egyben én még kiélvezem ezt az utolsó 2 hetet. Barátokkal találkozom, szeretnék egy hanbok fotózásra is eljutni, és a legjobb koreai kajákra is benevezek esténként a férjemmel. Nem tudom hangsúlyozni eléggé, hogy mennyire fog Korea hiányozni. Megbántam, hogy nem tanultam meg a nyelvet magasabb szinten, habár állandóan megdicsérik a koreai tudásom az itt élő emberek. Danny is rám hagyatkozik manapság, ő a boltban vagy a taxiban meg sem szólal, mert hagyja, hogy gyakoroljak.
Valamelyik nap észrevettem, hogy az első kérdésem az az itteniekhez, hogy beszélnek e angolul, de a koreaiak félénksége miatt csak egy szerény "not good"-ot tudok kihúzni az emberekből, így nekem kell felbátorodnom, és használnom a nyelvet. Előszeretettel alkalmazom a "konglish"-t, ami azt jelenti, hogy angol szavakat csempészek bele a mondatokba, mivel a szókincsem még nem teljes, de meglepő módon nagyon ügyesen megértenek az itteniek.
Hiányozni fog a kimcsi, a kimbap, a bondzsuk és legfőképpen a dalkgalbi. Kíváncsi vagyok, hogy Midland (ide költözünk Amerikában) környékén lesz e koreai étterem, vagy norebang vagy akár egy ázsiai piac/bevásárlóközpont. Nem lenne meglepő, de az interneten egyelőre még nem bukkantam ezekre. Sebaj, hátha pár évente el látogatnánk ide. Jó lenne.
Az itt szerzett barátok is hiányozni fognak. Ez természetes. Itt, Dannyn kívül, ők voltak a családom. Ők voltak, akik segítettek a bajban, akikkel együtt nevettünk vagy épp vigasztaltuk egymást.
Sorolhatnám még, de nem megy. Koreát összességében kedvelem, úgy ahogy van, habár van egy két dolog, ami nem fog hiányozni. Ezek természetesen a helyi- és kultúrális különbségekből erednek. A párás nyár, a koreaiak türelmetlensége, az utcán való köpködés, az elképesztően drága és ízetlen gyümölcsválaszték, az autósok őrült vezetési módja, stb. Viszont ezek a dolgok tényleg eltörpülnek a rengeteg szép emlék mellett.
Hiányozni fogsz Korea, soha nem feledlek!
Ahogy már említettem, elkezdődött a visszaszámlálás. 2 hét múlva már nem koreai, hanem amerikai lakos leszek. Az egyik szemem sír, a másik meg mosolyog. Amerikai élményeimről itt olvashattok, és ha a Facebookon is követnétek, akkor katt ide, és Like az oldalam!
Hála istennek, már megvan a vízumom, és hamarosan a repjegyünket is megvesszük. Elkezdtünk pakolászni is, egyes használati tárgyainkat eladni, odaadni embereknek, stb. Nagy a kupi nálunk, már várom, hogy a lakásban csak 4 bőröndöt és 3 hátizsákot lássak. Hihetetlen, hogy 2 év alatt mennyi cuccot képes egy ember összehordani. Amerikában próbálunk majd nagyon minimálisan élni, kevés cuccot vásárolni, újrahasznosítani, mivel az élet sokkal drágább.
Készülődünk a költözésre, de egyben én még kiélvezem ezt az utolsó 2 hetet. Barátokkal találkozom, szeretnék egy hanbok fotózásra is eljutni, és a legjobb koreai kajákra is benevezek esténként a férjemmel. Nem tudom hangsúlyozni eléggé, hogy mennyire fog Korea hiányozni. Megbántam, hogy nem tanultam meg a nyelvet magasabb szinten, habár állandóan megdicsérik a koreai tudásom az itt élő emberek. Danny is rám hagyatkozik manapság, ő a boltban vagy a taxiban meg sem szólal, mert hagyja, hogy gyakoroljak.
Valamelyik nap észrevettem, hogy az első kérdésem az az itteniekhez, hogy beszélnek e angolul, de a koreaiak félénksége miatt csak egy szerény "not good"-ot tudok kihúzni az emberekből, így nekem kell felbátorodnom, és használnom a nyelvet. Előszeretettel alkalmazom a "konglish"-t, ami azt jelenti, hogy angol szavakat csempészek bele a mondatokba, mivel a szókincsem még nem teljes, de meglepő módon nagyon ügyesen megértenek az itteniek.
Hiányozni fog a kimcsi, a kimbap, a bondzsuk és legfőképpen a dalkgalbi. Kíváncsi vagyok, hogy Midland (ide költözünk Amerikában) környékén lesz e koreai étterem, vagy norebang vagy akár egy ázsiai piac/bevásárlóközpont. Nem lenne meglepő, de az interneten egyelőre még nem bukkantam ezekre. Sebaj, hátha pár évente el látogatnánk ide. Jó lenne.
Az itt szerzett barátok is hiányozni fognak. Ez természetes. Itt, Dannyn kívül, ők voltak a családom. Ők voltak, akik segítettek a bajban, akikkel együtt nevettünk vagy épp vigasztaltuk egymást.
Sorolhatnám még, de nem megy. Koreát összességében kedvelem, úgy ahogy van, habár van egy két dolog, ami nem fog hiányozni. Ezek természetesen a helyi- és kultúrális különbségekből erednek. A párás nyár, a koreaiak türelmetlensége, az utcán való köpködés, az elképesztően drága és ízetlen gyümölcsválaszték, az autósok őrült vezetési módja, stb. Viszont ezek a dolgok tényleg eltörpülnek a rengeteg szép emlék mellett.
Hiányozni fogsz Korea, soha nem feledlek!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)