Áramszünet

Sziasztok! 

Először is egy nagy bocsánat kéréssel kell kezdenem. Több mint egy hónapos kihagyásom okát nem is tudom, hogy minek tudható be, de négy szóban megpróbálom összefoglalni. 

Lustaság, elfoglaltság, szomorúság, szégyen.

Bevallom, én egy lusta emberke vagyok. Ha valami érdekel, akkor nagyon is összpontosítok rá, de egy idő után ez az oddaadás lelankad és a motiváció is elhagy. Elfoglalt is voltam, ami szomorúságom okát is indokolja; szeptemberben költözünk. Messzi távolba repülünk. A következő állomás Amerika, és oda "bonyolult" eljutni, hiába vagyok egy amerikai felesége. Rengeteg papírmunka és stressz van már mögöttünk az úton, de lesz még belőle bőven. Pár nappal ezelőtt mennünk kellett a nagykövetségre, hogy elintézzük a vízumkérelmem első lépését, ami komolyan annyi papírmunkával járt, hogy valószínűleg egy kisebb fa életébe került. És bár mindez napokkal ezelőtt lezajlott, szégyelltem magam, ami miatt teljesen leálltam a blogolással, a keddekkel és a csak csütörtökkel. 

Most viszont újra próbálkoznék, és remélem, hogy elnézitek nekem ezt a hosszú áramszünetet. Igazándiból már csak 3 hónapot fogok Koreában tölteni, mert a nyáron 2 hónapra haza utazom, de már írtam, hogy ha majd nem itt élek, akkor is szeretnék írni erről az országról, mert most a szívem szakad meg, hogy hamarosan el kell hagynom. Hiányozni fog. 

Tehát most megígérem (így nem tudok kibújni alóla), hogy kedden annyi új leckét töltök fel, amennyivel lemaradtam, és csütörtökön is írok majd. Egyébként nagyon jó hírem van.... jövő héten drága nővérem, és gyönyörű unokatestvérem meglátogatnak majd itt, így lesz mit mesélnem! Már várom őket nagyon! 

Legyen szép napotok, és még egyszer bocsánat!!!